Karácsonyi látogatások

Mimiéknél az összes Schinkovits gyerek kipróbálta milyen Maját ölelgetni, és ő szó nélkül tűrte.









Anyukámnál megpróbáltunk egy normális képet készíteni négyünkről. Nem sikerült.

Pillanat

Az idei karácsony tagadhatatlanul legjobb pillanata az volt, amikor Gábor hazavitte anyukámat, aki nálunk töltötte a Szentestét, az egyik gyerek az ölemben szoptatás közben, a másik az ágyunkban ruhástul aludt el, ott szuszogott mind a kettő és végre csend volt és nyugalom és béke. Mindenkinek ezeket kívánom az ünnepekre.

Betegségek

Nos, amikor egyik barátnőm megjegyezte, hogy Vendel már túl régóta jár oviba, több mint két hete, akkor persze rögtön beteg is lett és ami enyhe kis megfázásnak indult hőemelkedéssel, abból másfél hétig tartó magas lázzal járó gennyes torokgyulladás lett. Most már jól van és remélem ezzel le is tudtuk a szokásos évvégi betegeskedést, már csak Majának kell felépülnie a szörcsögésből-köhögésből, de úgy tűnik ő is a gyógyulás útjára lépett.
Kedden volt ovis karácsony, amin Vendel nemigen volt hajlandó elmozdulni mellőlem, egyébként is úgy érzem nagyjából most sokallt be az őt ért változásoktól és egyrészt el is fáradt, másrészt lelkileg is kicsit le van eresztve, már egyátalán nem olyan lelkes az oviban és a barátaival is kicsit meglazult a kapcsolat. Szinte kis mimóza lett, nagyon könnyen elsírja magát. Jót fog tenni neki a téliszünet.



Tegnap volt egy vicces vagy inkább találó mondata, amikor kb. fél óra ülés után felállt és valami furcsát érzett a lábában azt mondta: - Olyan a lábam, mintha homok lenne benne.
Ha már így leültem végre blogolni (erre mostanában nemigen jutott időm), azt is leírom, hogy Vendel most 102 cm és 19,5 kg. Nagyon érdeklik a számok, az adventi naptárak még inkább efelé terelték a figyelmét.

Majuska meg elkezdett forgolódni, a pelenkázón már nem nagyon marad nyugton, hátról egyből oldalra fordul. Hasról pedig töbször átfordult a hátára, ha letettem a játszószőnyegére.



Most röviden ennyi, mert mennem kell mézeskalácsot sütni, folynak az előkészületek, már a törpök is átestek szokásos karácsony előtti fürdetésükön.

Szemem fényei

Külváros - belváros

Pénteken kimentünk a Vörösmarty téri vásárba Vendellel, és amikor leszálltunk a buszról csodálkozva néztem, hogy Vendel mennyire megilletődött az emeletes házaktól, tömegtől, csillogó kirakatoktól. Ekkor realizálódott bennem, hogy hiába lakunk a fővárosban, neki bemenni a belvárosba olyan, mint amikor a vidéki kisfiú először jár Pesten. Nincs hozzászokva ennyi emberhez, ilyen nyüzsgéshez, magas házakhoz. Vicces volt nézni hogy fedezi fel az új környezetet. Először az emeletes házakon döbbent meg, aztán a karácsonyi kirakatok keltették fel a figyelmét, végül, mikor odaértünk a vásárba és már megszokta a sok embert, fokozatosan fordult az árusok pultjai felé. Onnantól mindenhol meg kellett állnunk, megkérdezte itt mit árulnak, majd amikor elmondtam mehettünk tovább. Egy idő után persze már csak az ennivalók érdekelték (minden nap elhangzik az ominózus mondat nálunk: Én farkaséhes vagyok!, de volt már farkasszomjas változat is). Hát kifőzdékből volt választék, nekem úgy tűnt legalább az árusok fele ennivalót árul. A pompos lepény nagy sikert aratott. Aztán odajött hozzánk egy pár akik azt kérdezték ez-e a karácsonyi vásár, merthogy ők Pozsonyból jöttek és megszeretnék nézni a legszebb vásárt. Mondtam, hogy ez az.

Jókislány

Tegnap volt Maja 3 hónapos és ezennel vissza kell vonnom azon kijelentésemet, miszerint ugyanolyan rosszalvó mint a bátyja. Maja ugyanis 2 hónapos kora óta stabilan átalussza az éjszakákat. Ez azt jelenti, hogy van amikor 8-kor kel. Igen, tudom, hogy hihetetlen, amíg csak Vendel alvási szokásait ismertem, én sem hittem el, hogy létezik ilyen. És hogy tetézzem a dolgokat, Maját még csak altatni sem kell, letesszük este az ágyába (miután megetettem, megbüfiztettem), beveszi a hüvelykujját a szájába és már alszik is. Így mostanában cumit se nagyon kellett adni neki.
Mindemellett szépen szopizik és napközben is jókat alszik. Tényleg igazi jókislány. :-)

És mégegyet le kell írnom, kedden életében először fölnyomta magát fekvőtámaszba és vidáman kukucskált kifelé az ágyrácsvédő fölött.

Maja ária a nagyinak

Frizuradivat 2012

Jővőre mindenki ilyet hord majd! :-)))

Kopaszin

Szerdán ilyen gyönyörű idő volt, a november kárpótól minket az októberért.

Maja és Benő

A keresztelő után összehoztuk a leendő játszótársakat, hogy egy kicsit közelebbről is megismerkedhessenek. Hosszában talán nem is olyan nagy a különbség. Széltében még van mit behoznia Majának, de ő egyelőre vigyáz a vonalaira.

Őszi lombok a kertben

Keresztelő

Múlt szombaton Márió atya megkeresztelte kislányunkat barátaink kisfiával, Benedekkel együtt. A kettős keresztelő kicsit hosszúra nyúlt, Vendel még soha nem viselkedett így a templomban, mint a huga keresztelőjén. Egyszerűen fékezhetetlen volt (pedig eleinte még örültem, hogy délután aludt egy nagyot, de úgy látszik túlságosan kipihente magát). Majácska mindenesetre megszabadult az eredendő bűntől és a keresztelő utáni agapén a gyerekek is megnyugodtak a nagy halom sütinek köszönhetően, sőt néhány régen látott rokonnal is válthattunk pár szót.

Vendel kérésére

Néha együtt szoktuk nézegetni Vendellel ismerős gyerekek blogjait, és múltkor nagyon érdeklte Hanga blogja, főleg a rajzai. El is határozta, hogy az ő művét is tegyük föl, de mivel ő nem rajzol, ezt kellett lefényképeznem:



Jobb oldalon egy istálló szénával telipakolva, bal oldalon egy színpad, ahol az imént még a munkás bácsik adtak koncertet, de most megpihentek. Persze az építményeket én raktam össze, ő csak kitalálja kivel mi történjen. Általában nem szeret a semmiből létrehozni valamit (rajzolni/festeni/gyurmázni/építeni), viszont meglévő dolgokból olyan fantázival variál és talál ki hozzájuk történeteket, hogy akár fél délelőtt elvan így a saját kis világában.

Ez meg a névnapi tortája, mert ha névnap, akkor torta is kell és ha már torta, akkor gyertyák is legyenek rajta. Nem tudom arra a kérdésre: milyen tortát szeretnél, kapok-e valaha más feleletet, mint hogy csokitortát színes cukorkákkal.



Favonat bővítmény



Tegnap segített begyújtani



Éjszakai látogató

A dugó és a mosoly

Majácska két hete pénteken cumit kapott.
Hét hétig bírtuk most (amit Vendelnél két évig), hogy tanítgassuk elaludni, mivel semmilyen módszer nem jött be (ahogy Vendelnél sem, csak most nem tartottam járható útnak, hogy minden este órákig altatgassunk), ezért bevetettük a végső megoldást.
Majácska azóta jó úton halad a cumifüggőség felé.
Így most felmerülnek újabb esti mókák (hol a cumi?, fél percenként kiköpi/vissza kell rakni a szájába).

És végre egy igazán mosolygós kép, bár a kompozíció nem az igazi a fényképező kukucskálójába nézés nélkül. :-)

Fürdőben

Apa fürdet, jó a kedvem!

Vendel és Maja

Vendel és Maja kapcsolata jól indult, amíg Maja a hasamban volt. Nagyon sokat beszéltünk róla Vendelnek, ő pedig sokat simogatta, puszilgatta a hasam. Aztán Maja születésével egy rövidebb leszálló ág következett a testvérek között, Maja ugyanis elkövette azt a hibát, hogy nem fiúnak született. Vendel annyira kisöcsit várt, hogy amikor megtudta, hogy mégis lány lett, állítólag el is pityeredett (Nagyanyó mondta meg neki a hírt). Amióta azonban túl esett a traumán, úgy érzem folyamatosan javul a helyzet, idegeneknek például mindig büszkén mesél a kistesójáról, Majával meg kifejezetten kedvesen viselkedik. Sosem bántja, csak még olyanokat kell megtanulnia, hogy a kiságyba nem rakunk be semmit, még ha jó szándék vezérli is, vagy ha oda teszi az arcát Maja keze ügyébe, akkor ne csodálkozzon, ha kalimpálás közben Maja megkarmolja (ezt még zokon veszi tőle, hiába ő provokálja ki).
Ami a legfontosabb, hogy úgy érzem már elfogadta teljes jogú családtagnak a kishugát, és részt is akar venni az életében. Segít fürdetni, mindig érdeklődik iránta, és most hogy Maja valamennyi időt már a pihiszékében tölt, odaül mellé, játszik vele, énekel neki, ringatgatja (néha persze kicsit nagyobb slunggal, mint kéne), Maja pedig legtöbbször ilyenkor nagy szemekkel figyel a bátyjára. Ha én megyek Vendelért az oviba általában kendőben viszem magammal Maját, de egyszer kitaláltam, hogy nélküle megyek és elmegyünk kettesben fagyizni Vendellel, gondoltam jót tesz neki ez a kis anya-fia program. De amikor meglátott rögtön azt kérdezte, hogy hol van Maja, hiányolta a kishugát. A fagyi azért ízlett persze.
Kisebb nézeteltérések azért vannak, amikor éppen benne vagyunk valami játékban Vendellel, de nekem el kell mennem Maját etetni/vígasztalni/tisztába tenni, akkor ezt zokon veszi és felszólít, hogy még ne foglalkozzam Majával, még nem szükséges az az etetés/vigasztalás/tisztába tétel, inkább játszam még vele. Etetésnél az szokott lenni a kompromisszum, hogy odaül mellénk a kisszékére és olvasunk, ez teljesen jól bevált.
Amit én a legproblémásabbnak érzek, az a reggeli indulás az oviba, amikor minden egyes nap elmondja, hogy nem akar oviba menni, nem jó ott neki, jobb neki itthon. És bár nem mondja ki, ebben nyilván benne van, hogy ha anya itthon van a kistesóval, akkor ő is nyugodtan itthon maradhat. De ami mégis megnyugtató az ovi ügyben, hogy sokat mesél róla és mindig lelkesen, például ma megtudtam, hogy egyik tornaórán megtanultak békaugrásban ugrálni, és büszkén mutatta is. Áronnal is töretlen a barátságuk, már állítólag Áron is kijelentette, hogy barátok, és Vendel érezhetően ragaszkodik hozzá. Szóval biztos, hogy jól érzi magát ott, csak a reggeli nyűgös indulást kell valahogy kicselezni.
Majával meg úgy érzem egyre jobban alakul a kapcsolatuk, addig biztos eltart ez az állapot, amíg Maja még ilyen passzív állapotban leledzik, és nem kezdi lerombolni, amit Vendel épít. Ekkor szokott kezdődni a baj, de Vendelt már erre is készítjük, így van rá koncepciója...

Ma este a kuckóban

Maja mosolya

Tegnap reggel a konyhában Maja jóllakottan pihengetett a pihiszékében, és ekkor elkezdtünk beszélgetni. És ő közben gyönyörű mosolyokat küldött felém. Gyorsan előkaptam a gépet, hogy az örökkébalóságnak is megörökítsem, de amint a szemem elé tettem a fényképezőt, letörlődött arcáról a mosoly és a lehető legkétségbeesettebb arcot vágta (amit a Gyűrűk Ura film óta csak ilájávúd ábrázatnak hívunk), ilyeneket:







Szóval mosoly egyelőre csak verbálisan :-)