Maja születése

Bár akik olvassák ezt a blogoz valószínűleg tudják, de a rend kedvéért leírom.
Kislányunk, Maja Klára 2011. augusztus 12-én, pénteken 10:46-kor született császármetszéssel 3180 gramm-mal 54 centis hosszúsággal, 34 centis fejkörfogattal és 9/10-es apgarral.
Rögtön felsírt amikor kiemelték, és a doktor felmutatta nekem, de nem mondta, hogy milyen nemű, szerintem elfelejtette, hogy mi még nem tudjuk, úgy kellett megkérdeznem, és csak akkor nézte meg, majd mondta, hogy kislány.
A legrosszabb a műtőben töltött kb. 40 perc volt és most valahogy a felsíráskor is elmaradt az az extatikus érzés, amit három és fél éve éreztem, most túlságosan tudatában voltam mindennek. De a legjobb az volt, hogy a varrás után ugyanúgy ottmaradhattunk két órát hármasban a szülőszobán, mintha rendesen született volna és ez kárpótolt mindenért, már ez alatt az idő alatt el is felejtettem a kellemetlenségeket.
Viszonylag hamar regenerálódtam, már az első nap a kórházban is könnyebb volt, másnap meg már nagyon mentem volna haza, de még ki kellett várnunk a hétfőt. Vendel kétszer jött be a kórházba az apukájával és nagyon megilletődötten, de érdeklődve viselkedett, mindenáron meg akarta simogatni Maját, végül a lábát meg simogathatta.
Gábor mesélte, hogy az első látogatás után hazafelé egész úton némán ült a kocsiban, ami nagyon nem jellemző a kisfiunkra, látszott rajta, hogy forognak a kerekek, próbálja feldolgozni az élményt.
Maja mindeközben úgy elkezdett szopizni, hogy a tejtermelés túlságosan is beindult, így most faramuci módon azért kell méregetnem Maját, nehogy túl sokat egyen, és amiatt fájduljon meg a pocakja. Nagyon mohó a kislányom.

Délelőtti Maja

Vasárnapi képek

Virág, Villő és Maja (Vendel nem volt hajlandó odaülni a négyunokás képre, így csak három unokás lett)



Vendel Virággal

Válasz Adának és mai nap hármasban

Valamiért a rendszer nem engedi, hogy válaszoljak a saját blogom egyik bejegyzésésre (vagy én vagyok a béna), így most ide írom, amit Adának akartam válaszolni:-)
Lehet, hogy nem hiszitek, de én pontosan megéreztem, hogy a kistesó lány lesz, és nagy sötét haja lesz, így ezek annyira nem leptek meg. Az annál inkább, hogy mennyire kicsi, vékony és törékeny, ami Vendel 19 kilója után nagy változás (Vendel azóta meg még nagyobbnak és nehezebbnek tűnik).
Abban viszont tévedtem, hogy azt mondtam Gáborra fog hasonlítani, legalábbis szerintem egyelőre rám jobban hasonlít (én is kb. ilyen hajjal születtem). Ha már itt tartunk, szerintem jelenleg Vendel egyikünkre sem hasonlít. Na ennyit a hasonlítgatásokról (egyelőre :-)).

Ma először voltunk itthon hármasban és elég jól ment. Vendellel sokat játszottunk és olvastunk amíg Maja aludt, utána tök jól eljátszott egyedül, amíg szoptattam. Csak a lakás állapota sínylette meg a mai napot.
Délután, amikor hazaért Gábor négyesben mentünk sétálni és szuper volt, amikor szinte az összes Nyél utcai kisgyerekes családdal, akik hozzánk közel laknak sikerült egyszerre összefutnunk és egy jót beszélgetni.

Most mindketten alszanak, ha jól emlékszem ez tegnap ilyenkor nem így volt.

Régi

Ezt gyorsan leírom.
Este vacsoránál Vendel elkezdi mondani:
-Majd hívjuk meg a Zsuzsát, meg a Mercit, meg a nagyit, meg Ákost, hogy megmutassuk nekik a kistesót - majd hozzáteszi - mert én már régi vagyok, ugye?
Úgy látszik annak ellenére, hogy továbbra is vele foglakozunk többet, azért érzi, hogy most a kishuga az újdonság, akit mindenki látni akar. Amúgy Vendel legtöbbször nagyon aranyosan viselkedik a hugával puszilgatja, simogatja, fürdetésnél megmossa a lábát, de ha Gábor fölveszi Maját, akkor általában valami sürgős dolog akad, ami miatt Vendellel kéne foglalkoznia, és tőlem is sokszor kéri szoptatás közben, hogy most már tegyem le, eleget evett és inkább játszam vele. De ha mondom neki, hogy nem tehetem, akkor elfogadja és megy Gáborhoz. A kórházban töltött négy nap alatt amúgy is olyan apás lett, hogy ha valamijét beüti, akkor is Gáborhoz szalad és nem hozzám. Az apjára láthatóan féltékenyebb.

Ma megtettük első babakocsis sétánkat a Nyél utca végéig.
Ma két hetes Maja

Reggeli

Esti levegőzés

Apával





Medencéből bábszínház



Nagypapa is megfogta

Túl az első hét nehézségein

Nehezen indult az első hetünk itthon, kicsit egybe is folynak az események, főleg az az időszak, amikor úgy éreztem sosem fogok kilépni a szoptatás-maszírozás-fejés ördögi köréből, akkor végtelennek tűnt az idő. Arra is emlékszem az első itthoni napból, amikor egy ponton belém villant a felismerés: te jó ég, itt van két gyerek, mindkettő igényli a törődést, hogyan fogom kettéosztani a figyelmemet és megduplázni az energiáimat? Megoldhatatlan feladatnak tűnt, és egyben ijesztőnek is. Vendel pedig az első napokban szinte tombolt, üvöltözött, rohangált fel-alá a kishuga mellett megérezve-kihasználva, hogy mindenki fokozottan türelmes hozzá, nehogy sérüljön a lelkivilága a kistesó érkezése miatt. Így viszont kezdetben Maja szorult kicsit háttérbe, meghagyva nekem a privilégiumot, hogy elmerüljek a kislányom csodálásában.
Azóta mégiscsak túléltük az első hetet és sokat szelidült a helyzet, és Vendel is.
Azóta Maja is megtettte az első látogatását a kertben. (Vicces, hogy amikor megkérdeztem a védőnőt erről, váltig ragaszkodott a két héthez, nem véve figyelembe, hogy jelenleg este hatkor is még melegebb a kinti levegő, mint a benti.)
És azóta egyre jobban szokjuk a gondolatot, érzést hogy négyen vagyunk, ennek minden fizikai velejárójával együtt. Igaz a nagyszülők nagyban segítenek azzal, hogy néha visszaminősülünk egygyerekes szülőknek, amikor elviszik Vendelt vásárolni, strandra, vonatozni, így mégiscsak kicsit könnyebb az átmenet.

Ma reggeli

Ismerkedés itthon

Maja