Mivel nagyjából három hónap után újrakezdem a blogírást, illő egy kis összefoglalást adnom Vendel azóta végbement fejlődéséről.
Ott hagytam abba, hogy mindenféle vicces dolgokat kezdett mondogatni, meg teljes dalokat énekelni.
Hát ez azóta odáig jutott, hogy verseket mond. Weöres Sándor, Gazdag Erzsi és Petőfi Sándor a repertoár, mivel ezeket olvasom neki kb. egyéves kora óta, úgyhogy már egy párszor hallotta őket. Valamelyik nap pl. a Kiskakas rézgarasát mondta el.
Ezeken kívül persze az akaratát is tökéletesen ki tudja fejezni: 'Meghallgatok egy zenét a számítógépen' - ezt csinálja épp most, miközben blogot írok. Péterfy Bori még mindig bejön neki.
A beszédfejlődésben tehát töretlen, de a szobatisztaságban kis megtorpanást érzek. Ahhoz képest legalábbis, hogy anyukámnál állítólag egyszer már bilibe kakilt. Ráadásul úgy, hogy előtte szólt: 'Nagyi, most jön!' De mivel azóta sem történt semmi hasonló, kezdem azt hinni anyukám csak gyorsan áttette a barna macit a pelusból a bilibe, hogy nekem megmutathassa és felvághasson vele. Tegnap amikor bilire akartam ültetni, azt mondta ez a bili nem jó, így gondoltam ideje kipróbálni a WC szűkítőt. Rá is ült szépen, olvastunk egy fél órát, közben kérdezte: 'Már nagyfiú vagyok?' mondtam igen. Aztán egyszer csak le akart szállni és kijelentette: 'Még nem vagyok elég nagy!'
Hát így állunk.
Meg úgy, hogy szépen elterveztem, majd a nagy nyári melegben meztelen fenékkel szaladgálhat Vendel a kertben, és majd akkor! Hát ehhez képest a május közepe óta tartó monszunszerű időjárás, eddig egyetlen rövidke hét szünetet engedélyezett, amikor kánikula volt, de akkor meg Kőszegen voltunk.
Az alvással szerencsére már nincs gond, talán kétéves kora körül panaszkodtam emiatt utoljára, de azóta megtanult egyedül elaludni. Esténként könyvből mesélünk, már történeteket is végighallgat például a Kippkoppot, vagy egy Franklin mesét, aztán imádkozunk, énekelek neki három altatódalt és akkor már ott lehet hagyni, csak néha kér még egy dalt.
Rajzolni viszont még nem szeret, illetve ha a kezébe kerül egy ceruza, akkor előbb-utóbb egy falfirkával gazdagodunk. Nem tudom, honnan jutott ez eszébe, de semmilyen büntetés nem elég elrettentő számára.
A büntetések megint egy másik téma. Nem nagyon akartam eljutni a sarokbaállításig vagy hasonlóig, de vannak napok, amikor a folyamatos küzdelem vele, meg a sok türelemjáték, amiről úgyhittem az egyetlen üdvözítő megoldás (márminthogy türelmesen elmagyarázok neki mindent), estére olyan fáradttá tesznek, hogy eljutok arra a szintre, hogy már csak rángatni és kiabálni vagyok képes. Nem tudom felmérni ennek hatását, de az biztos, hogy Vendel is sokat kiabál. És egyre gyakoribbak az ilyen kezdetű mondatok: De én nem ...! Nagyon szeretnék türelmes maradni vele, de ez szinte lehetetlen, amikor egyszerűen elengedi a kéréseimet a füle mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése