Állapotok

14 nap múlva két és fél éves

Most épp nagyon kinyílt.
Szeptember 1-én kezdtük a családi napközit és igaz, hogy jószerivel csupa ismerős közé mentünk, de meg se kottyant neki. Még ma se, amikor két órára otthagytam.
Fennhangon utasítgatja a többieket, megismétli, amit az ovónéni kért a gyerekektől, Petrát például vissza akarta hurcolni az asztalhoz, amikor néhány falat után elkóborolt.
Ja igen, Petra a nagy szerelem, kölcsönösen ölelgetik egymást, és ahogy Dina találóan megjegyezte Vendel próbálja már néha úgy kezelni, mintha az ő uralma alá tartozna, Petra persze ezt egyátalán nem tűri, nem az a fajta. Szóval jól elvannak.
De Levivel is, aki ugyan nem jár velük a Katicába, mert őt felvették a bölcsibe, de játszón rendszeresen találkozunk, meg a miséken és akkor nagy spanok, együtt rakoncátlankodnak.
És hogy mi minden történt még a legutóbbi bejegyzés óta?
Hát leginkább megnőtt, 93 cm és 16 kiló. De persze nem csak testben, észben is hatalmasat fejlődött. Olyan bonyolult következtetéseket von le tényekből, hogy csak nézek. A miértes korszaka még nyár elején elkezdődött, azóta egyfolytában magyarázni kell neki, szinte egész nap kérdez. Ha meg nem, akkor magának mesél. Vagy könyvet "olvas", ezt is magától kezdte, amikor nem győzte kivárni, hogy mi olvassunk neki.

De most már sokszor játszik egyedül is, legjobban a kis favonatot meg az autóit szereti.

Aztán eltelt egy nyár is, ami nem volt olyan mozgalmas, mint a tavalyi, sokat voltunk itthon a kertben, Vendel sokat pancsolt a kismedencében. Június elején leugrottunk Kőszegre pár napra, amikor is felkirándultunk Írott-kőre. Gábor vitte a hátán Vendelt, ami nem kis teljesítmény, nem is fogja már sokáig cipelni a hordozóval együtt 20 kilós izgő-mozgó, egész úton dumáló csomagot. Gyaloglásban még nem túl kitartó a kisfiunk, lehet, hogy mi sem erőltettük annyira, mint kellett volna. Játszón is, ha Levivel szaladgálnak, csak mondogatja, hogy én gyors vagyok, de valójában inkább csak cammog a villámgyors Levi után.
Visszatérve a nyárhoz, júliusban lementünk Veszprémbe Zsuzsához, egy napot voltunk Csopakon, amikor Vendel úszógumival fürdött a Balatonban és nagyon élvezte, aztán onnan akartunk továbbmenni Mimiékhez Alsóörsre, de ekkor Vendel belázasodott és hiába vártunk pár napot, nem múlt el, így aztán hazajöttünk.
Augusztus elején itt voltak Gábor svájci rokonai, sokat készültünk a fogadásukra. Miki papa bográcsban gulyást főzött, mi nagyanyóval 50 palacsintát sütöttünk, amire szükség is volt az előzetes felmérések alapján jóétvágyú rokonok megvendégeléséhez.
Aztán eljött a plébániai tábor, amit nagyon vártunk, mert tavaly is nagyon jól sikerült. Főleg Vendel élvezte, hogy sokat játszhat a rengeteg gyerekkel, aki ott volt, sőt már egyedül is el lehetett engedni a nagyobb lányokkal, akik a kicsikre vigyáztak, amíg mi a beszélgetős programokon vetünk részt. Esténként volt diavetítős mesélés, amit Vendel mozdulatlanul ült végig, szombaton meg felbuszoztunk a Kékesre, majd szép kényelmesen lecsorogtunk a táborba. Szóval végig nagyon élveztük a tábori életet, csak az a vasárnap ebéd közben kapott sms ne lett volna, ami beárnyékolt mindent és megálljt parancsolt a nevetésnek, a felszabadult vidámságnak, és ami ledöbbetett mindenkit, aki csak ismerte Kiss Istvánt Mimi barátnőm apukáját.