Döbrönte

Az indulás napján délelőtt Gábor gyorsan elment nagypapával elintézni egy fontos dolgot, Vendel legalábbis csak ennyit tudott, majd nemsokkal később igencsak meglepődött arcot vágva fogadta a kapu elé gördülő szép ezüst színű Fordot, az új autónkat. Ilyen:

És így örült neki:

Aztán gyorsan bepakoltunk a hatalmas csomagtartóba és indultunk a Bakonyba. Döbröntén csatlakoztunk a többiekhez, összeeresztettük a gyerekeinket, és három felejthetetlen napot töltöttünk el együtt. Szuper volt a hely, a közös főzések, a kirándulások, a gyerekek anyáknapi meglepetése, amit teljesen egyedül találtak ki és készítettek el, a kötélhúzás, hogy hétfőre már minden gyerek újabb sebekkel dicsekedhetett, mert szertelen jókedvükben folyton csetlettek-botlottak, a lovarda rettentő kedves tulajdonosa, aki megengedte, hogy lovat simogassanak, szénabálára másszanak, egyátalán minden úgy ahogy volt. És az is hihetetlenüljó volt, hogy ennyi család ilyen kis helyen mindenféle súrlódás nélkül együtt tudott működni és ezt a pár napot igazi közösségben eltölteni.