- Lenyeltem egy golyócskát.
Először nem gyanakodtam. - Csokigolyócskát? - kérdeztem vissza, - Nem - mondja Maja.
Erre már elkezdett járni az agyam, más ehető golyócska nem lehetett elöl. A következő, ami bevillant, Vendel karácsonyra kapott Geomagjának a golyói. Gyorsan kerestem egyet, felmutatom Majának: - Ilyet? - Igen - hangzik még mindig magától értetődő hangon a válasz. Golyószámlálás, egy tényleg hiányzik. Este kilenc óra, telefon a gyerekorvosnak, hová kell mennünk? A Tűzoltó utcai gyerekklinikára. Felhívjuk őket, tényleg oda? Nem, a Heim Pálba. Odatelefonálunk, egész Buda a Jánoshoz tartozik (ahogy elsőre is gondoltuk).
Irány a János kórház ügyelete, röntgen, tényleg ott van. Mi a teendő? Semmi. Meg kell várni, amíg kikakilja.
Akkor várunk. Maja mindezt teljes lelkinyugalommal élte meg (Apa, elviszel engem az ügyeletre? Jó!) Persze csak azért mesélek ilyen könnyedén, mert ma este távozott az idegen test (corp. alien) a szervezetből. Hurrá!
Kevésbé mozgalmas folytatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése