Saci mozgásfejlődését talán ott hagytam abba, valamikor múlt nyár végén, hogy kúszik. Nos október elején aztán gyönyörűen elkezdett mászni, amit két hónapig egyfolytában gyakorolt, ezalatt nem is igen próbálkozott lépegetéssel, pedig már állt. Az áttörést az jelentette amikor december elején megtanult kapaszkodás nélkül felállni, innentől már kapaszkodva lépegetett is, de még december végéig várnunk kellett az első önálló lépésekre, és január közepétől mondhatjuk, hogy biztosan jár.
Mostanra pedig elszalad előlem, ha hívom, hogy jöjjön hozzám. Közben kacag.
És nem fél a legszűkebb helyektől sem, addig küzd, amíg át nem préseli magát, akár állva, akár kúszva. Persze próbál felmászni is mindenhova, fellépőre, a mi magas ágyunkra, lépcsőfokokra, elég bátran nekiindul. Nagyon szeret hintázni és csúszdázni, ha meglátja a játszóteret, ujjongava mutogat felé. Ha pedig kiveszem az utcán a babakocsiból? Elindul és meg sem áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése