Vendel mostanában magának olvas esti mesét. Május végén ki is olvasta élete első könyvét. Azóta már a negyediknél tart.
Majuska is olvas, csak ő fejből. Lapozza a könyvet és mondja hozzá a történetet, ha nem is szó szerint, de minden benne van, aminek kell. Például a Boribonokat. De a kedvencei a hercegnős mesék (Hamupipőke, Csipkerózsika, Szépség és a szörnyeteg, Hófehérke) ezeket különböző rövidített, de annál viccesebb átiratokban meséli el nekünk. Múltkor elmesélte a Hófehérke és a hét törpét úgy, hogy nem volt benne a hét törpe. Amikor ezt felhoztam neki, rezzenéstelenül közölte: - Mert ez most nem a Hófehérke és a hét törpe, csak Hófehérke!
És Sacika is szokott olvasni. Nézegeti a képeskönyvét és első közelítésben minden állatnak kinéző lénynél lelkesen mondja, hogy vavava. Néha mondom neki, hogy az nem kutya, hanem cica. Akkor figyelmesen megnézi, és mond rá valami mást, de azért az is eléggé hasonlít a vava-ra.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése