Vendel és az óvoda jól megvoltak egymással egészen a negyedik napig, vagyis péntek délelőttig. De kezdjük az elején. Múlt hét kedden kezdtük beszoktatni Vendelt a Halacska Református Óvoda Szőlőfürt csoportjába. Ekkor még együtt ismerkedtünk a hellyel, a játékokkal és az óvónénikkel. Másnap is így folytatódott, csak Gábor kíséretében és Vendel alig akart hazajönni. Csütörtökön már délelőttre nélkülünk maradt ott, és reggel úgy rohant be a csoportszobába, hogy majdnem fellökte az óvónénit. És péntek délelőtt telefonáltak, hogy lázas, vigyük haza.
Hétvégi lázas lábadozás után következett három hármasban töltött, idillikusnak mondható nap, ami után persze Vendel nem akart óvodába menni, mert azt mondta jobb neki itthon. Azért ma reggel sikerült meggyőznöm, hogy talán mégis érdemes elmenni az oviba, és ebben azt hiszem Janikovszky Éva és a mostani kedvenc Már óvodás vagyok c. könyv is segítségemre volt.
Ebéd után mentem Vendelért és Györgyi néni két dolgot mondott róla: egyrészt egymásra találtak egy Áron nevű kisfiúval, akivel együtt autóztak, majd a fürdőszobában együtt rakoncátlankodtak (előbbinek jobban örültem, utóbbinak kevésbé), másrészt az Anna, Peti, Gergőből olvastak nekik, és V. ennek kapcsán nagyon szeretetteljesen beszélt a kishugáról. Na ettől már el is érzékenyültem.
Úgy érzem jó helyre került a kisfiunk.
Gábor éppen most ül a szülői értekezleten (azt mondta élete első és utolsó sz. é-e lesz ez), és remélhetőleg ő is megerősíti ezt a véleményemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése