Oroszlánkisasszony

Leginkább így lehetne jellemezni egy szóval a mi kislányunkat, akinek most már kijött a felső négy metsző foga is, így fogas mosolyát kivillantva, vicsorítva tör előre a világ felfedezésére rendíthetetlenül. Szó szerint megállíthatatlan. Néhány hete történt, hogy először megállt kapaszkodás nélkül, és most már az első önálló lépéseit teszi. Nagyon kitartó, ha valamit el akar érni, addig próbálkozik, amíg nem sikerül neki. Igaz ez arra is, ha alvás helyett azt akarja, hogy kivegyük az ágyból, és foglalkozzunk vele, akár éjszaka kettőkor. Hajnalban is ébred egyszer öt körül, ekkor már odaveszem magunkhoz az ágyba, és így szunyókálunk reggel hétig, aztán elindul, hogy nagy örömkiáltások közepette felébressze a bátyját, ettől egy kis reggelivel el lehet kis időre tántorítani, aztán már nincs kegyelem. Mire Vendel magához tér, megreggelizik, felöltözik, addigra viszont ő álmosodik el, és általában alszik egy jó nagyot délelőtt. Ilyenkor persze szó nélkül le lehet tenni az ágyába és elalszik. (Bezzeg esténként, akkor épp ellenkezőleg, amikor már nagyon álmosnak tűnik, túl vagyunk a vacsorán, fürdésen, esti szopizáson, na akkor kipattannak a szemei és abba fekteti minden energiáját, nehogy elaludjon). A délelőtti alvás általában nem sokkal ebéd előttig tart, ebéd után pedig kicsit játszunk. Vendelnek ez alatt kéne aludnia. De Vendel nem alszik. Június eleje óta, amióta Vendel itthon van, mindössze háromszor esett meg az a csoda, hogy egyszerre aludtak délután. Ebből egyszer anyukámnál, egyszer meg, Vendel múlt heti betegsége alkalmával. Nekem ilyenkor szokott eljönni a holtpont, amikor belealszom a délutáni meseolvasásba, de nincs megállás, annyi időm van, amíg megiszom a kávém, aztán folytatódik a tánc. Délután van, hogy már egymás mellett játszanak kicsit. Majusa mostanában kezdte el azt játszani, hogy odaad nekünk valamit, aztán várja a reakciót. Ha viszzakapja a valamit, akkor nagyon örül, így adogatunk egymásnak mindenfélét. És pakolni is elkezdett. A polcokról. Mindent. Le. Szekrényekből. Mindent. Ki. Vicces volt figyelni, amikor ugyanazokat a nehéz lexikonokat próbálta ledöntögetni az alsó polcokról, amiket annak idején Vendel. Egy dolog biztosan kiderült. Kislányunk koránt sem olyan óvatosan, megfontoltan haladó, mint a kisfiunk, sőt kimondottan kalandvágyó típus. Ennek köszönhetően, valamint mert szegény kevesebb figyelmet kapó második gyerek, már legalább háromszor esett le az ágyról, és számtalanszor bányásztam ki a szájából nem odaillő dolgokat. De ezek még mindig kevésbé viselik meg, mint amit Vendeltől kap. A kiképzést. De állja.

Ezt a bejegyzést négy napja kezdtem. Ma Maja megtett öt lépést a gyerekszobában kapaszkodás nélkül.