Múlt héten végre elkezdtük a kinti életünket is Sacival. Elég későn, de mindenféle betegségek meg az időjárás miatt nem ment előbb (mondjuk amikor Maja született kint melegebb volt, mint bent, úgy azért könnyebb volt).
Majának kicsit nehéz elszakadnia a babakocsijától, de abban állapodtunk meg, hogy felülhet az elejére, így szinte testvérbabakocsiként funkcionál. Sacika persze hatalmasat aludt a friss levegőn. Voltunk kendővel is csak úgy nem tudtam összefogni elől a kabátomat (hm... úgy emlékszem Vendelnél még össze tudtam... ).
Szombat este pedig megkaptam az első igazi mosolyt. Azóta már Vendel is kapott ilyet, ők ketten amúgy is nagyon egymásra vannak hangolódva, Vendel Mackónak hívja Sacit, és majdnem mindig meg tudja nyugtatni, ha odamegy hozzá vígasztalgatni. Ezt amúgy szívesen is csinálja. Na de a gondoskodásban a huga sem marad le, Maja szinte anyja helyett anyja Sacinak, néha már majdnem félrelök, annyira pesztrálni akarja. Múltkor elmagyarázta nekem, hogy majd ő felveszi, tisztábateszi, megszoptatja és megbüfizteti Sacikát. Aztán végül mégis nekem hagyta a kishugát, és ő a babájával csinálta mindezeket végig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése