Akkor a hisztiről részletesen

A múlt héten minden egyes reggelünk hisztivel indult. A különbség a régebbi hisztikhez képest, hogy most már elkezdett tombolni is hozzá. Földhöz vágja a játékait, csapkodja a földet, falat, bútorokat, repül minden, ami mozdítható, és mondja is közben: -Rosszaságot akarok csinálni, tönkre akarom tenni a játékaimat! Aztán ha még jobban belovalja magát, elkezd minket ütni, lefogom, erre a szemembe néz és azt mondja: Meg akarlak ütni! Aztán a vége mindig nagy sírás, nagy sokára lenyugvás, és amikor újra kitisztul a feje, nyoma sincs az előbbi agressziónak. Többekkel beszélgettem a megoldásról. Én valahogy úgy érzem, túl egyszerű lenne érvényesíteni az erőfölényem és egy kézrecsapással vagy fenékreveréssel elintézni, ráadásul ettől nem szűnne meg benne a feszültség, és különben is, pontosan látom rajta, hogy ő maga sem érti mi tombol benne, ha megkérdezem miért akar rombolni, azt feleli, nem tudja. Persze ha így tombol nem lehet magára hagyni és megvárni, hogy magától lenyugodjon, ami egyébként az egyik megoldás lehetne, gumiszobánk egyelőre nincs.
De most megint leírok egy konkrét esetet:
Egyik reggel azzal ébredt, hogy ő ma a régi bölcsijébe akar menni. Megint egy lehetetlen kérés, amiről semmmiféle észérvvel nem lehet lebeszélni, ezekre ugyanis azonnali hiszti a reakció. Ilyenkor tulajdonképpen bármit csinálhatunk, a válasz ugyanaz. Egy órán keresztül, ami alatt föl kellett volna öltözni, megreggelizni, fogat mosni, csak tombolt, sírt és kiabált. Végül, amikor erőszakkal felöltöztettük és indulni kellett volna a bölcsibe, kijelentette, hogy éhes, reggelizni akar. Persze újabb hiszti. Gyorsan adtam neki egy szendvicset, hogy majd egyék meg a buszon, így hajlandó volt elindulni, a buszon pedig már - Gábor elmondása szerint - teljesen lenyugodott, és végül gond nélkül bement a bölcsibe.
Saját tapasztalataim a jelenségről, hogy egyrészt nagyon kevés kell hozzá, hogy elinduljon a lavina, ha kimondja azt a bizonyos követelését, amit nem tudok vagy nem akarok teljesíteni, abban a pillanatban már tudom, hogy mi fog következni, mégsem tudom elkerülni, végig kell szenvednünk magunkat rajta. Másrészt utoljára szombat reggel volt ilyen nagyobb hiszti, ami után egy nagyot sétáltunk, és ez láthatóan jó hatással volt rá. Tényleg sok volt neki az elmúlt hónapok bezártsága. Harmadrészt, hiába fogadja látszólag örömmel a kistesó hírét, azért lehet hogy valami elkezdett munkálkodni benne ezzel kapcsolatban. Ez mondjuk a legnehezebben kideríthető.
Most mindenesetre vasárnap óta az újabb betegség miatt nyugalom van, talán az is jót tesz neki, hogy többet van velem, majd meglátjuk a folytatást, ha meggyógyult.