Akkor ma, a naptári tavasz első napján újrakezdem az újrakezdett blogot!
Az időjárás még nem döntött úgy, hogy tavasz van, ma reggel szállingózott a hó, amikor Gábor és Vendel elindultak a bölcsibe. Általában Gábor viszi V-t, 7.40-kor szoktak indulni, így éppen elérik az 50-es buszt. Néha nem sikerül fölkelnünk időben, ilyenkor csak reggeli után megyünk be fél 9-re, de ezt Vendel nem annyira szereti, mert szeret itthon is és a bölcsiben is reggelizni. Amúgy sokszor mondja reggel, amikor felébred, hogy nem akar bölcsibe menni, de amikor már elkezdődik a nap, és tesszük a dolgunkat, akkor általában nincs probléma. És ha megkérdezik tőle, szeret-e bölcsibe járni mindig azt feleli igen. Én is úgy látom, hogy szeret ott lenni, szereti a bölcsis néniket meg a gyerekeket, csak azt nem szabad mondani neki, hogy amíg ott van én takarítani fogok, mert akkor feltétlenül itthon akar maradni segíteni.
Épp tegnap ilyen reggeli után beérős napunk volt, amikor odaértünk Ibolya néni épp papírt vágott a gyerekekkel, akik lelkesen üdvözölték Vendelt, főleg a Dóri nevű kislány. Amikor múltkor megkérdeztem ki a barátja a bölcsiben, hosszas gondolkodás után azt felelte a Trixi (egy Beatrix nevű kislány). Máskor, ha jól emlékszem a Lehel nevű kisfiút emlegette ugyanebben a szerepkörben. A lényeg, hogy kezd más gyerekekkel is játszani, nemcsak egyedül. A bölcsiben szoktak gyurmázni, rajzolni, gyöngyöt fűzni is. Ez utóbbiban állítólag Vendel szokatlanul kitartó, még a lányoknál is tovább fűzi a gyöngysort.
Fél 4 és 3/4 4 között szoktam érte menni, legtöbbször busszal, amíg még van kismama bérletem.
De hogy ne csak a bölcsiről legyen szó. Az elmúlt tél nálunk a betegségek jegyében zajlott, szinte mindent elkapott, amit lehet. Először tüszűs mandula gyulladás, majd egy megmagyarázhatatlan pár napos láz, karácsonyra pedig sikerült beszerezni a bárányhimlőt is, amikor már épp azt hittük, hogy megússzuk, mert a bölcsiben pont vége volt a megbetegedéseknek. Hát Vendel még utolsónak lezárta a járványt. Az jó, hogy túl van rajta, de az nem annyira, hogy egy-két pötty helye a mai napig látszik, pedig nem is vakarózott.
Az újévet torokgyulladással kezdtük, majd két hétre rá egy újabb tüszős mandula. Most a harmadik hete egészséges, kis orrfolyást leszámítva. A betegségek persze antibiotikum kúrákat is jelentettek, ami miatt nem nagyon volt étvágya, így szerintem ezen a télen kicsit lefogyott, mondjuk, akik ismerik inkább csak azt vennék észre, hogy nem olyan kis pufók mint volt, azért maradt rajta gyömöszölni való.
Szóval télen jó sokat voltunk szobafogságban, mert ha épp nem volt beteg, akkor meg rossz idő volt. Így most szinte megváltásként várom a tavaszt meg a szabadtéri programok kezdetét.
Múlt héten Ada meghívására bábszínházban voltunk, ami nagyon tetszett Vendelnek, főleg hogy ismerős mesefigura szerepelt benne. Utána pedig életében először gyorsétteremben ebédeltünk, persze mint minden új élményt, ezt is nagyon élvezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése